Az ecetesedés egy biológiai folyamat, ecetsavtermelő baktériumok a világ majdnem minden részén előfordulnak.

Minden régi kultúrában, ahol valaha sört vagy bort készítettek, óhatatlanul az ecetet is „felfedezték”, ha ezeket az alkoholos italokat hosszabb ideig a levegővel érintkezni hagyták. Találunk arra utaló jeleket, hogy az ősi Kínában és Egyiptomban már Kr. előtt 6000 évvel ismerték az ecetet, és éltek ennek gyógyító, fertőtlenítő hatásával, sőt, az óegyiptomi kéziratokban az ecetet mint elixírt említik. Egy egyiptomi, az i.e. 4. évezredből fennmaradt  papiruszon, A gyógyszerek elkészítésének könyve, emberek minden testrésze számára című munkában, az ecet egyenesen a legfontosabb gyógyszerek között szerepel.

Az ókori népek, a kínaiak, az egyiptomiak, a rómaiak és a görögök is ismerték a kesernyés-savanykás ízesítőszert, használták gyógyszerként, frissítő- és tartósítószerként egyaránt. A keleti és a mediterrán régiókban gyógynövényekkel és fűszerekkel ízesítették, az olaszok a mai napig előnyben részesítik a borecetet. Egy i.sz. II. századból származó fatáblácskán a chesterholmi erőd bevételéről szóló beszámolóban az áll, hogy a harcoló római katonák még az ostrom időszakában sem tagadták meg maguktól a fenséges ízeket: a páratlan húsfajták (ürü, kecske, őz, szarvas), a bor, a sör, a só és különböző fűszerek mellett az ecet neve is szerepelt a heti ellátmányban.

A kínai konyha alapvető meghatározói az édes-savanyú ízek, melyekről már az ősrégi közmondások is említést tesznek. Ecetük, a "cu" csak távolról emlékeztet a ma általában használt ecetekére. Rizsből, búzából, szőlőből, vagy akár őszibarackból is készülhetett, színe jellegzetesen sötét, népszerűsége pedig máig sem csökkent. A kínaiak a szernek ízfokozó hatása mellett más jelentőséget is tulajdonítanak. Innen származik ugyanis az "ecetet nyelt" kifejezés, amely az irigy, féltékeny emberek jellemzésére használatos. Hitük szerint, ha a mennyasszony az esküvői ceremónián ecettel teli serleget visz a kezében, s közben pálcával kevergeti a folyadékot, házassága boldog lesz, sohasem kínozza majd sem féltékenység, sem pedig irigység.

A középkorban az ecetet előszeretettel használták fertőtlenítésre, bedörzsölték vele a testüket, illetve különböző eszközök, tárgyak tisztítására is ecetet használtak. Ebben a korban már teljesen tisztában voltak az ecet konzerváló hatásával is, mindenféle zöldségeket, halat, kagylót tartósítottak vele.

Franciaországban terjedt el az ecet használata saláták zöldségek ízesítésére. A reneszánsz korban virágzott az ecetipar, és annyira jövedelmező lett, hogy volt, ahol az ecetadót is bevezették.

Ekkor már a tudósok figyelmét is felkeltette az ecet, kiderítették, hogy valójában a borban lévő alkohol alakul át ecetté, és hogy ehhez a levegőben lévő oxigén szükségeltetik. A 19. század első felében már azzal is tisztában voltak, hogy baktérium végzi a folyamatot.

Napjainkban már az ecetek széles skálája található a piacon, melyek különböző alapanyagokból, gyakran fűszerekkel, mézzel, gyümölcsökkel ízesítve/édesítve készülnek.

Figyeljünk oda, hogy mindig a jó minőségű, ízlésünknek a legmegfelelőbb ecet kerüljön a konyhánkba, és bátran színesítsük-ízesítsük vele ételeinket!